SZIKLA ÉS VIZECSKE HÁZASSÁGA

Egyszer volt, hol nem volt, az óperenciás tangeren is túl, volt egy ország – Gömörország. Gömörország tengeréből egy szép napon kibújt a napvilágra egy hatalmas kőfiú: SZIKLA. Olyan hosszú volt, hogy Horkától egész Jászóig ért. És ez barátok között is 70 km. Mindenki csodájára járt. Nagyságát, gyönyörű egyenes fehér hátát még a nap is megcsodálta. Sugaraival szívesen simogatta, melengette SZIKLA hátát. Egy napon VIZECSKE a gyönyörű, simulékony, alkalmazkodó vízleány is csodájára jött. De nem is tudta többet levenni SZIKLÁRÓL szerelmes szemét. Rásimult SZIKLA meleg hátára, végigsimogatta minden porcikáját, lemosta róla a port, kimosta sebeit, csörgedező hangocskájával szebbnél szebb dallamokat dudorászott SZIKLA fülébe. SZIKLÁNAK se kellett több! Úgy beleszeretett VIZECSKÉBE hogy ásó, kapa, nagy harang se tudta elválasztani egymástól Őket. Hiába tört – zúzott Kővilág királya és hiába sírt – rít Vizivilág királynője, hogy nekik nem lehet összeházasodni. Hisz az egyik víz: apró és puha, a másik kő: nagy és kemény! Hát mi lehetne ebből? SZIKLA és VIZECSKE titokban összeházasodtak. Szerelmüket, házasságukat a világtól eltitkolták. VIZECSKE bebújt SZIKLA hatalmas testébe és ott tovább simogatta, szeretgette, csiszolgatta SZIKLA kemény férfias vonásait. SZIKLA, VIZECSKE szerelmétől egészen elváltozott. Szerette volna viszonozni VIZECSKE lágyságát, vissza simogatni Őt. Megtörte ezért kemény falait, hogy VIZECSKE mindenütt hozzásimulhasson. Lesimította érdes oldalait, hogy VIZECSKÉT meg ne sebezzék. Teltek múltak az évek. A világ már rég elfelejtette a botrányos kapcsolatot. Csak akkor vették észre, hogy a lehetetlen házasság titokban mégis összejött, mikor megszületett SZIKLA és VIZECSKE 6 gyermeke: a fennsíkok, és önáló életet kezdtek. Nem mentek egymástól távol. Ma is csak folyók, patakocskák, völgyek válasszák el őket egymástól. Az emberek furcsa neveket adtak nekik: Felsőhegy, Alsóhegy, Szilicei Fennsík, Pelsőci Fennsík, Kónyárt és a legkisebb gyermeket elnevezték Horkának. Apjuktól örökölték kemény, hosszú, egyenes hátukat, melynek fehér szikláit a napocska még mindig szivesen hevíti forróra. Anyjuktól alkalmazkodó kézségüket, formálhatóságukat és a formába öntött szeretetet. Az emberek ezt a folyamatot, mikor a lágy víz megtöri a kemény követ, karsztosodásnak nevezték el és a SZIKLA és VIZECSKE gyermekeinek lakhelyét Gömör-Tornai karszt vidéknek. A fennsíkok magukba zárták SZIKLA és VIZECSKE szeretetét. És a szeretet csodákra képes. Szilicei Fennsík már megmutatta gyermekeit. Olyan szépek, hogy az emberek csodájára járnak. Ki nem ismerné Őket a barlangokat: Domicát és Gombaszögöt vagy Buzgót? Hisz az egész világ ismeri őket! Arról, hogy Kónyártnak és Horkának is vannak már gyermekeik, hírvivők suttognak: víznyelők és karszt-források tanúskodnak. Horka lábánál 4 karsztforrás is figyelmeztet, hogy belsejében barlang gyermekek születnek. Még rejtegeti előlünk. Nem láthatjuk őket. Nem tudjuk milyenek. Csak azt tudjuk, hogy egy gyönyörű, több milió éves szerelem gyümölcsei. Nagyon értékesek. Nagyon sérülékenyek. Nagyon sok szeretet és odafigyelést igényelnek tőlünk. A hírvivő karsztforrások: Pincelyuk, Kiskút, Forrás és Falukút nem hazudnak, figyelmeztetnek: HORKA belsejében is születik a csoda, SZIKLA és VIZECSKE gyümölcse CSEPKŐBARLANG.

                                                                              Tömöl Zsuzsa
                                                                                                                                                    SZKKK elnöke